Park Chanyeol és Byun Baekhyun már régóta a legjobb barátok. Még az általános iskolában ismerkedtek össze, amikor a kis Chanyeol az első napját töltötte az óriási épületben. Teljesen el volt veszve, amíg - az akkor még ismeretlen, ám számára szimpatikus fiú - meg nem "mentette" őt. A félévvel idősebb Baekhyun segített neki megtalálni azt a termet, ahova el szeretett volna jutni. Az ajtó előtt állva eldöntötték, hogy barátok lesznek. Chanyeol nagyon boldognak érezte magát, hogy már az első napján talált magának egy barátot. Ahogy teltek a napok, hónapok, egyre jobban összenőttek és elválaszthatatlanok lettek. Mikor befejezték az általánost együtt kerestek középiskolát és egy csoda folytán egy osztályba kerültek. Amint megtudták ezt, máris hívták egymást, hogy megosszák ezt a csodás hírt a másikkal. A középiskola második évében a már megférfiasodott Chanyeol kezdett többet érezni Baekhyun iránt, mint barátság vagy esetleg testvériség. Beismerte magának, hogy igenis szerelmes az ő egyetlen, számára az annyira kedves és aranyos hyungjába. Azonban ezt nem szerette volna, vagy inkább nem tudta volna közölni vele. Érettségi után eldöntötték, hogy ugyanarra az egyetemre mennek. Végül is mindenhová együtt jártak. Chanyeol egyre többet és többet akart Baekhyunból, de vissza kellett fognia magát. Félt attól, hogy barátja elítéli érzéseit és megutálja. Még évekig tartogathatta magában az érzelmeit. Úgy gondolta, még nem jött el az ideje, hogy kitálaljon neki. Befejezték az egyetemet, így érett férfiakként kerestek maguknak egy otthonos albérletet és beköltöztek. A lakás egy fürdőszobából, egy konyhából, egy nappaliból és két hálószobából állt. Tökéletesen megfelelt az elvárásaiknak. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak csak Baekhyun elvárásainak. Chanyeol jobban preferálta volna, ha csak egy háló van, benne egy franciaággyal, de érzéseit nem mutatta ki, mert hyungja rájött volna a legeslegféltettebb titkára. Egy reggel Chanyeol az étel illatára kelt fel, majd kiszállt a kényelmes, ámbár Baekhyun nélküli ágyából. Elbaktatott a konyháig, ahol megpillantotta szerelmét, miközben éppen csinált valami reggelit. Odasettenkedett mögé és karjait a másik vékony dereka köré fonta. Baekhyun nem ijedt meg, mivel minden reggel kapott tőle egy ölelést vagy egy arcra puszit. Köztük ez megszokott volt. Sokszor értek egymáshoz és csináltak olyan dolgokat, amiket két fiú együtt nem igazán szokott. Nekik mégis természetes volt, de Chanyeol még így sem gondolta azt, hogy Baekhyun is úgy szerette volna őt. Arcát hyungja nyakába fúrta és, így kihasználva a helyzetet beszippantotta Baekhyun édes illatát. Az idősebb hagyva a főzőcskézést fordult meg Chanyeol ölelésében, majd összeérintve homlokukat kívántak egymásnak jó reggelt. Chanyeol leült az asztalhoz és megvárta, míg barátja el nem készítette a reggelijüket. Egymással szemben helyezkedtek el, majd enni kezdtek. Chanyeol imádta Baekhyun főztjét és mindig meg is dicsérte, amitől az idősebbnek egyre derűsebb lett az arca. Most is megtette és pont úgy történt, ahogy leírtam. Baekhyun sokkal boldogabb lett a fiatalabb bókjaitól. Miután befejezték az étkezést, elmentek zuhanyozni (persze külön-külön).
- Elmehetnénk valahová, nem, Channie? - kérdezte Baekhyun, mikor leültek a kanapéra.
- De. - mosolygott rá hyungjára.
Örült, hogy Baekhyun felvetette az ötletet, mert mostanában a munka miatt eléggé túl voltak hajszolva és semmi idejük sem volt a kikapcsolódásra.
- És hová szeretnél menni? - karolta át vállát.
- Hm... - gondolkozott el.
Olyankor, amikor Baekhyun gondolkozott, mindig szorosan összezárta szemeit és kezét állára helyezte. Chanyeol ezt is imádta benne, szerinte rendkívül bájos volt ebben a pozícióban.
- Megvan! - kiáltott fel - Mehetnénk karaokézni!
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük.
Baekhyunnak egy rendkívül a szívéhez álló hobbija volt az éneklés. Főzés, fürdés és akár alvás közben is csinálta. Chanyeol odavolt Baekhyun hangjáért. Sokszor kérte meg, hogy énekeljen neki valamit, és ezt a kérést az idősebb gondolkodás nélkül teljesítette. Chanyeol olyankor csodálattal és csillogó szemekkel figyelte őt és azt, ahogy a nyakán dagadtak az erek vagy a szája mozgását, miközben hallgatta azt az angyali hangot, amit csak ő volt képes kiadni magából. Elindultak a bár felé, majd rögtön amikor betértek Baekhyun futott is a karoke-géphez, hogy kiválassza a számot, amit énekelni szeretne. Mikor elkezdte, mindenki elhallgatott és csak az ő csodálatra méltó hangját lehetett hallani. Chanyeol úgy érezte, hogy abban a pillanatban még szerelmesebb lett barátjába, mint eddig volt. Befejezett három számot, majd intett a fiatalabbnak, hogy menjen fel hozzá énekelni. A fiú nem akart, mert szerinte az ő énektudása elsüllyedhetett Baekhyuné mellett. Ám hyungja kérlelő arca megenyhítette és így együtt énekelhettek, ameddig csak akartak. Már későre járt, mikor elhagyták az épületet, ezért hidegebb is lett az idő. Chanyeol látta, hogy Baekhyun reszketett, szóval levette kabátját és szerelme vállára terítette.
- Chanyeol, ezt nem kéne. Meg fogsz fázni! - oktatta ki dongsaengjét, de ő rá se hederített.
Makacs volt, mint mindig, így Baekhyun nem tudott ellenkezni. Otthon Chanyeol főzött két pohár teát. Az egyiket átnyújtotta Baekhyunnak, a másikat meg elkezdte szürcsölgetni, miután figyelmeztette az idősebbet, hogy még forró. Baekhyun még ennek ellenére is leégette a nyelvét és kiborította a bögre tartalmát, aminek nagy része a kezén landolt. Chanyeol rohant is készíteni egy hidegpakolást. A hideg, vizes vászonzsebkendőt rátekerte Baekhyun sérült kézfejére, de ő még így is fájlalta.
- Semmi baj, egy kis idő múlva már nem fog fájni. - mosolygott rá, amit Baek is viszonzott. - A nyelved is fáj? - nyelt egyet Chanyeol.
- Aha... - szomorkodott.
Chanyeol szíve eszeveszetten dobogott. Még sosem érzett ekkora késztetést arra, hogy megcsókolja barátját, de iszonyatosan félt a következményektől, ezért nem akarta megtenni. De most az egyszer úgy gondolta, hogy itt az ideje megtudnia Baekhyunnak, hogy mit érez iránta már hosszú évek óta. Chanyeol Baekhyun álla alá nyúlt, így megemelte a fejét. Az arca kérdő kifejezést vett fel és, ahogy a fiatalabb egyre közelebb került hozzá, az ő szemei nagyobbakra nyíltak. Chanyeol lehunyta pilláit és az idősebb ajkaira hatolt. Finoman csókolta, de nem kapott viszonzást. Félve eltávolodott szerelmétől és a szemeibe nézett. Még mindig tágra nyitva voltak és meglepettséget sugároztak. Chanyeol szerencséjére nem váltott át undorba.
- Ez... Ez mi volt? - kérdezte, mire Chanyeol sóhajtott egyet.
- Már rég el kellett volna neked mondanom, hogy... Szerelmes vagyok beléd - vallotta be Chanyeol, évek után a szívét legjobban nyomasztó dolgot.
- M-mióta?
- A középiskola óta...
- Miért nem mondtad el? - kérdezte Baekhyun, már megenyhült tekintettel.
- Mert féltem, hogy meg fogsz utálni és el fogsz ítélni az érzéseim miatt - hajtotta le a fejét Chanyeol.
Már a sírás határán állt, nem mert többet Baekhyun szemébe nézni.
- Azt tudnod kell, hogy az érzéseid miatt sosem ítélnélek el, Chanyeol. - simított végig az arcán. - Azokat nem mi válasszuk ki, hanem maguktól jönnek. - közelebb hajolt hozzá és ő is megcsókolta.
Most Chanyeolon volt a sor, hogy meglepődjön. A szíve rettenetes gyorsasággal vert. Beletúrt barátja hajába és visszacsókolt. Végtelenül boldog volt, amiért az ő Baekhyunja megcsókolta. Amióta belészeretett, csak erre a csodás pillanatra várt és most ezen a hideg, őszi estén meg is történt. Hátradöntötte a kanapén az idősebbet és úgy folytatták tovább a csókcsatát. Levegőhiány miatt elváltak, majd Chanyeol a homlokát Baekhyunéhoz érintve mondta ki azt a szót, amit eddig nem mert, miközben egy könnycsepp legördült az arcán:
- Szeretlek, Baekhyun.
- Én is téged, Chanyeol - válaszolta Baekhyun, majd újra egy forró csókban forrtak össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése